rigómezei csata: két, török elleni ütközet Szerbia területén, Ništől délnyugatra. - 1. 1389. jún. 15. Lázár szerb kenéz (ur. 1371-89) és I. Tvrtko István bosnyák kir. (ur. 1353-91) szövetkezett seregének csatája a török sereggel. A szerb sereget Lázár és veje, Brankovics Vuk (†1398. X. 6.), a bosnyákokat Hranics Vlaskó és Horváti János, a török hadat I. Murad szultán (ur. 1359-89) vezette. Őt a szerb harcosok megölték, s ezután a törökök az új szultánnal, I. Bajaziddal (ur. 1389-1402) folytatták és végül megnyerték a csatát, melynek következtében Szerbia török vazallusállammá, a Török Birod. Mo. szomszédjává vált. - 2. 1448. okt. 16.-18. →Hunyadi János és II. Murad török szultán (ur. 1421-51) csatája. Hunyadi 30-35 ezer főnyi seregében a főerőt képviselő nehézlovasságon kívül 8-10 ezer cseh és ném., 6-8 ezer havasalföldi rum. gyalogos, 800 harci szekér és több ágyú is volt; számított Szkander bég (→Kasztriota György) albán vezér (1403-68) támogatására is. Murád szultán 70-80 ezer főnyi seregével Hunyadi hátába került, így meggátolta az albánok csatlakozását. X. 16: a csata első napján a m. nehézlovasság szétverte az európai szpáhikat, s éjszaka Hunyadi sikertelenül rohanta meg az oszmánok táborát. X. 17: a m-ok az anatóliai lovasságot is szétverték, de támadásuk a janicsárokon megtört; a m. balszárny Székely János, Hunyadi sógora eleste után megingott, s a havasalföldiek meghátráltak, utánuk az egész lovasság. A szekérvárban rekedt gyalogos zsoldosok még X. 18: is harcoltak, és majdnem mind elestek. A csatát a törökök jobb manőverezése és túlereje döntötte el. A m. seregből több ezren estek el, köztük sok főrendű, így Herceg Rafael pp., Marcali Imre, Pelsőci Bebek Imre erdélyi vajda és László gömöri főispán, Szécsi Imre, Thallóczi Ferenc horvát bán. A csata után Hunyadi rövid ideig Brankovics György szerb despota fogságába esett, szabadulásáért 100 ezer Ft váltságdíjat fizetett. E vereséggel Hunyadi befolyása megingott, 1451: a kormányzóságról is le kellett mondania. B.A.

Hóman-Szekfű II:440. - Elekes Lajos: Hunyadi. Bp., 1952. - Teke Zsuzsa: Hunyadi János és kora. Uo., 1980. - Mo. hadtört. I:104.